Van egy nagyon jó barátom, akibe kilencedikesként beleszerettem. Na, ezt a barátomat kibeszélik a háta mögött, hogy kivel látták, hol látták, és mit csinált azzal az illetővel. És nekem ez a "nagyon jó barátom" csak ennyit mondott. Nem mondta el, hogy mégis mi történt, mert ha elmondta volna, akkor meg tudtam volna érteni, és segíteni tudtam volna neki. De nem mondta el, így én maradtam a suhanc. Első.

Másodszor, van egy osztálytársam, akit már testvéremként tekintek, annyira szeretem. Vele is nagyon jóba van ez a barátom, akit a háta mögött cikiznek és elmondanak mindennek. Neki elmondja, hogy pontosan mi történt, kivel és hol.

Egy kérdés. Nekem csak azért nem mondja el, mert fél, hogy ezzel megbánt? Ha ezért van, akkor nem... engem nem érdekel, hogy jár valakivel. Én már a boldogságának is örülök. Engem csak azzal bánt meg, hogyha nem mondja el ezeket a dolgokat.

Te is reménykednél még egy picsafüstben is, hogy valami történhet, ha az adott illető, aki neked tetszik, nem mondja el, hogy ő épp kapcsolatban van valakivel. Ha elmondja, akkor elásod magadban, és otthagyod, nem gondolsz többet arra, hogy "van még esély". Ez így korrekt.

Szeretem ezt az embert, de ezzel totálisan megsemmisítette a hitemet. Nem fogok emiatt kiakadni. Egyszer majd elmondom neki, hogy ezzel porig alázott és megfájdított, de úgy hiszem, van elég problémája így is.

Ezek után mondjuk nem hiszem hogy annyira érdekelné...

I'm dissapointed...

...author.