Van úgy egy nap, hogy sikerül megtalálnom a belső harmóniát, de amikor beugatnak, és gondolok itt mindenféle elfajzott undorító lélegző gennyládára, akkor természetesen újra beborulok.

Rettenetesen unom azt, amikor valaki engem okol, azért, amit nem is tettem meg.

Visszatérve a békére; az elmúlt pár napban rendkívül nyugodt lettem, nem stresszelek semmin, nem nagyon húz fel semmi, és utolsósorban nem lomboz le semmi. Mindig arra gondolok, hogy milyen jó lesz majd a további életem, hogy mennyi mindent tanulhatok még, hogy mennyire színessé tudom tenni azt, amit akarok. Ez számomra felfoghatatlan volt. Elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy ÉN bármit is tegyek azért, amiért tennem kell. Magamnak kell szereznem barátokat. Pipa. Magamnak kell fenntartani a barátságaimat. Folyamatban. Magamnak kell megoldanom a mindennapi teendőim végrehajtását. Mondjuk azt, hogy kezdek belejönni. Előre gondolkodom az ügyben, hogy mit kéne a nap folyamán elvégeznem ahhoz, hogy tökéletesítsem a komfortzónámat. Ha kilépek belőle, akkor is újragondolom, hogy hogyan tudok újra kényelmesen tovább tengődni. Ilyenkor ülök bele a forró kádba (természetesen csak akkor, ha az időjárás is azt javasolja), iszok valami hideg italt, olvasok könyvet, vagy a netet bújom, esetleg zenét hallgatok.

Igazából azokat az embereket nem is értem, akik mások véleményére hallgatnak, vagy azokat a sületlenségeket elemésztik magukban. Van egy barátom, akit szeretek. Tényleg szeretek. Jó, van úgy, hogy már lapáttal ütném agyon. Azt hallom tőle néhanapján, hogy nem szereti őt senki. Az édesanyja porig alázza, a nagymamájával -akivel legjobb barátnő kapcsolatban álltak -összevesztek, az állítólagos több év óta "örcsibarcsi" lánybarátja sosem beszél vele, ezért letiltotta mindenhonnan, az iskolában ez meg az egy idióta, hogy ő neki ezért nincs kedve az élethez, hogy amaz mekkora egy utcasarki... hadd ne folytassam. Állandóan kibeszéli a másikat. Állandóan szitkozódik. Végül is meg tudom érteni, ha ilyen kegyetlen körülmények között él valaki, akkor persze hogy másra uszítja a haragját, de azon akkor később ne csodálkozzon, ha az, akit ő kibeszélt, megutálja. 

Próbálok jobb emberré lenni, Tényleg, odafigyelek a beszédemre, arra hogy mit mondok, és jól meggondolom azt is, hogy mit tegyek. Persze ezt is elrontom párszor, amikor fáradt vagyok, vagy nem figyelek, de próbálok a pozitív és a reális közé beficcenni.

Today is gonna be a good day...