Szörnyű nappalok utáni viszonylag elkellemesedő éjszakák, mikor éjjel fél háromkor arra kelsz, hogy ugatnak a kutyák... csodálom azt, hogy ezek a dögök nem képesek aludni akkor, amikor előrendeltetett volna az alvási időpont. De hát a kutyák azok kutyák, nem haragszom rájuk.

Rendkívül rosszak a heteim, és arra vágyom bárcsak lenne valami nyugis szellő, ami pofántosz, és sugallja, hogy forduljak jobbra, és nyissam ki azt az ajtót. Rettentő sokat gondolkodom, és játszom az emberekkel, és nem tudom eldönteni az érzéseimet, mert rettentő feszült vagyok. Egy nagyon jó barátom, akit mindennél jobban szeretek ezt látja is rajtam, de megfogadtam, hogy nem fárasztom ezzel, mikor neki is meg van a maga gondja.

Túl sok problémát vélek felfedezni, és mindegyik keserűbb és keserűbb. Várok valamire, aminek már egy jó ideje meg kellett volna történnie, de nem történik meg, mert valami hiba van a rendszerben. Aggódom ez miatt. Meg még több dolog miatt is, de az már teljesen más vizeken evez. 

Minden nap nagyon fáradt vagyok. Minden nap nehezen lélegzem, fáj a melkhasam, fáj a fejem, állandóan csak aludnék. Tudom, hogy nem vagyok semmilyen betegségben, és ez csak egy ilyen időszak. Muszáj lenne nekem egy kis pihenés. Attól eltekintve, hogy nemrég tértem vissza a szünetemről.

It's over and over and over again...

author