Szóval megnéztem ezt a filmet. Azt írták róla, hogy "nem bírod ki sírás nélkül" és én úgy voltam vele, hogy TRY ME BITCH. Igazuk volt. Sírni nem sírtam, nem voltam olyan érzelemmel túlfűtött, de folyamatosan könnyezett a szemem, annyira szép jelenetek voltak. Na meg a vége...

1. Emilia Clarke egy istennő. Az arcmimikája már-már felesleges volt, a film végére -hál' Isten -elhagyta a túljátszást, így tökéletesen előtudta adni a szerepét. Nem vagyok valami nagy filmkritikus, vagy színészkritikus, DE fellehetett ismerni a felesleges szemöldökráncokat.
Továbbá nem hagynám ki azt sem, hogy a mosolya az valami csodálatos, főleg annál a bizonyos jelenetnél. (No sextime)

2. A történet. Nos. Eleinte lowbudget "aahj már megint ez?" mondatok hangzottak el. A rokkant férfi, aki nem tud egyedül gondoskodni magáról és a bénulása miatt öngyilkos akar lenni, mert állandóan az "előző" életéről álmodik duma azoknál teljességgel beválik, akik MÉG NEM láttak ilyen filmet (Életrevalók for the win).

3. A szereposztás. Aki rendszeresen képernyőre cuppanva követi a Game of Thrones nevű fantasztikumot, az tudhatja, hogy min csattantam ki a boldogságtól. Az ifjú Daenerys Targaryen találkozott Tywin Lannisterrel. Csodálatos volt őket így látni. (Igen, tudom hogy nehéz jó brit színészeket úgy összeválogatni, hogy azok értelmesen tudják elmakogni a szövegeiket és tudják eljátszani amit el kell).

4. A fekete-sárga csíkos harisnyás lány és a volt üzletember találkozása nem volt eget rengető. A csávó goromba, mert nyaktól lefelé béna, ezért lekezeli az embereket. A csaj pedig kicsattan a boldogságtól a csinos színes ruháiban és frappáns poénjaival. Kétszer gondolta meg magát a film során és mind a kétszer visszagondolta magát a kerekesszékes férfi ölébe. Érdekes volt, de egy kamaszodó tinédzserlány falni fogja a történetet.

Összességében eltudom mondani, hogy IMÁDTAM!!
Tudom, sok az ellentmondás, de who cares? I LOVED IT!